vénérer
Konjugation des Verbs "vénérer"
Indikativ
Präsens
jevénère
tuvénères
il·elle·onvénère
nousvénérons
vousvénérez
ils·ellesvénèrent
Perfekt
j'aivénéré
tu asvénéré
il·elle·on avénéré
nous avonsvénéré
vous avezvénéré
ils·elles ontvénéré
Imperfekt
jevénérais
tuvénérais
il·elle·onvénérait
nousvénérions
vousvénériez
ils·ellesvénéraient
Plusquamperfekt
j'avaisvénéré
tu avaisvénéré
il·elle·on avaitvénéré
nous avionsvénéré
vous aviezvénéré
ils·elles avaientvénéré
Präteritum
jevénérai
tuvénéras
il·elle·onvénéra
nousvénérâmes
vousvénérâtes
ils·ellesvénérèrent
Plusquamperfekt
j'eusvénéré
tu eusvénéré
il·elle·on eutvénéré
nous eûmesvénéré
vous eûtesvénéré
ils·elles eurentvénéré
Futur I
jevénérerai
tuvénéreras
il·elle·onvénérera
nousvénérerons
vousvénérerez
ils·ellesvénéreront
Futur II
j'auraivénéré
tu aurasvénéré
il·elle·on auravénéré
nous auronsvénéré
vous aurezvénéré
ils·elles aurontvénéré
Konjunktiv
Präsens
jevénère
tuvénères
il·elle·onvénère
nousvénérions
vousvénériez
ils·ellesvénèrent
Präteritum
que j'aievénéré
que tu aiesvénéré
qu'il·elle·on aitvénéré
que nous ayonsvénéré
que vous ayezvénéré
qu'ils·elles aientvénéré
Imperfekt
jevénérasse
tuvénérasses
il·elle·onvénérât
nousvénérassions
vousvénérassiez
ils·ellesvénérassent
Plusquamperfekt
que j'eussevénéré
que tu eussesvénéré
qu'il·elle·on eûtvénéré
que nous eussionsvénéré
que vous eussiezvénéré
qu'ils·elles eussentvénéré
Konditional
Präsens
jevénérerais
tuvénérerais
il·elle·onvénérerait
nousvénérerions
vousvénéreriez
ils·ellesvénéreraient
Präteritum 1. Form
j'auraisvénéré
tu auraisvénéré
il·elle·on auraitvénéré
nous aurionsvénéré
vous auriezvénéré
ils·elles auraientvénéré
Präteritum 2. Form
j'eussevénéré
tu eussesvénéré
il·elle·on eûtvénéré
nous eussionsvénéré
vous eussiezvénéré
ils·elles eussentvénéré
Imperativ
Präsens
tuvénère
nousvénérons
vousvénérez
Präteritum
aievénéré
ayonsvénéré
ayezvénéré
Partizip
Präsens
présentvénérant
Präteritum
présentvénérée
passévénéré