hurler

Konjugation des Verbs "hurler"

Indikativ

Präsens

jehurle
tuhurles
il·elle·onhurle
noushurlons
voushurlez
ils·elleshurlent

Perfekt

j'aihurlé
tu ashurlé
il·elle·on ahurlé
nous avonshurlé
vous avezhurlé
ils·elles onthurlé

Imperfekt

jehurlais
tuhurlais
il·elle·onhurlait
noushurlions
voushurliez
ils·elleshurlaient

Plusquamperfekt

j'avaishurlé
tu avaishurlé
il·elle·on avaithurlé
nous avionshurlé
vous aviezhurlé
ils·elles avaienthurlé

Präteritum

jehurlai
tuhurlas
il·elle·onhurla
noushurlâmes
voushurlâtes
ils·elleshurlèrent

Plusquamperfekt

j'eushurlé
tu eushurlé
il·elle·on euthurlé
nous eûmeshurlé
vous eûteshurlé
ils·elles eurenthurlé

Futur I

jehurlerai
tuhurleras
il·elle·onhurlera
noushurlerons
voushurlerez
ils·elleshurleront

Futur II

j'auraihurlé
tu aurashurlé
il·elle·on aurahurlé
nous auronshurlé
vous aurezhurlé
ils·elles auronthurlé

Konjunktiv

Präsens

jehurle
tuhurles
il·elle·onhurle
noushurlions
voushurliez
ils·elleshurlent

Präteritum

que j'aiehurlé
que tu aieshurlé
qu'il·elle·on aithurlé
que nous ayonshurlé
que vous ayezhurlé
qu'ils·elles aienthurlé

Imperfekt

jehurlasse
tuhurlasses
il·elle·onhurlât
noushurlassions
voushurlassiez
ils·elleshurlassent

Plusquamperfekt

que j'eussehurlé
que tu eusseshurlé
qu'il·elle·on eûthurlé
que nous eussionshurlé
que vous eussiezhurlé
qu'ils·elles eussenthurlé

Konditional

Präsens

jehurlerais
tuhurlerais
il·elle·onhurlerait
noushurlerions
voushurleriez
ils·elleshurleraient

Präteritum 1. Form

j'auraishurlé
tu auraishurlé
il·elle·on auraithurlé
nous aurionshurlé
vous auriezhurlé
ils·elles auraienthurlé

Präteritum 2. Form

j'eussehurlé
tu eusseshurlé
il·elle·on eûthurlé
nous eussionshurlé
vous eussiezhurlé
ils·elles eussenthurlé

Imperativ

Präsens

tuhurle
noushurlons
voushurlez

Präteritum

aiehurlé
ayonshurlé
ayezhurlé

Partizip

Präsens

présenthurlant

Präteritum

présenthurlée
passéhurlé